Lassan vége az ősznek, de én szeretem minden pillanatát. Őszi gyerek vagyok, talán ez is közre játszik. Közben idén ősszel látogattunk haza, jó időt fogtunk ki így a ködös, hideg reggelek mellett, a napfényes tizenpárfokon át, a besárgult, lehullott falevelekkel tarkított erdős séta mellett, sült gesztenyét majszoltunk, csizmát húztunk, de volt, hogy vékony pulcsira váltottuk a kabátot.
Szeptember-október-november kombó annyi mindent hordoz magában. Csendben elmúlik a nyár, ezzel együtt beindul az iskola dömping, felpörögnek az események, még akkor is, ha egyikőnk sem jár suliba, és iskoláskorú gyerkőcünk sincs. Valahogy a szeptember mindig elrepül, miközben szülinapozunk is ebben a hónapban.
Októberi vagyok, így tortából abban a hónapban sincs hiány, miközben a falevelek már sárgulnak, és többnyire ez az a hónap, amikor eldönthetem, hogy felveszem e már a csizmát, vagy még elég a félcipő, kell a vastag pulcsi, kabát, vagy elég vékonyabban öltözni. Ilyenkor még nem kötelező a sál, de ha szeretem, felvehetem. Még van falevél a fákon, de már rozsdaszínben tündököl, és az avart is lehet rugdosni.
Imádom az ősz színeit, a termés gyűjtést, amit felhasználhatok őszi díszekhez, de lehet belőlük már karácsonyi dekorációt is készíteni. A szőlő, alma, dió szezon sem utolsó szempont, és amikor a sült gesztenye, csipkebogyó is terítékre kerül, nincs mese, nekem is sütögetnem kell, lekvárt készíteni, kirándulni, menni, és élvezni a jó időt, a csípős hideget.
A fahéj is sokkal előrébb kerül a polcon, kézen fogva a szegfűszeggel, miközben az esték már nem telhetnek el teázás – írnám, hogy néha forralt borozás, de nem iszom alkoholt- nélkül. Kicsit túlzás, de én tegnap megnyitottam a karácsony mappát is a zenék között, ahonnan gyerekeknek való karácsonyi dalokat játszottam le kisfiamnak.
Otthon a szinte tavasziasnak mondható ősz valószínűleg később hozná meg ezt az érzést, de itt nálunk a borús időben, ahogy felkelek, az éjszaka kicsit lehűlt házban, a fehér rolón át olyan fény szűrődik be, amit csak télen láttam régen, amikor gyerek voltam, és ahogy sétálok le a lépcsőn olyan érzésem van mindig, hogy a nappaliban a karácsonyfa fog várni. Régen nem csíptem ennyire a karácsonyt, a nagy felhajtást körülötte, de most már évek óta másképp élem meg, és idén még csodálatosabb lesz, mert egy akkor 8 hónapos pici fiúnak is megmutatjuk ezt a csodát.
November végével a tél is lassan kopogtatni kezd, és már dübörögve ugrunk át a karácsonyi, adventi időszakba, amit az elmúlt években teljesen más szemmel figyelek. Idén is sok-sok mindennel készülök, rengeteg tervem van, hamarosan ezt is megosztom veletek. Addig is pár ötlet, hogyan varázsolj őszt a lakásba.
No Comments